Állandó
mágnesek tulajdonságai alapvetően generátorokban való felhasználás
szerint:
Az anyagok
csoportosítása mágneses szempontból:
Minden anyag mutat mágneses tulajdonságot, gyengét, vagy
erősebbet.
- dia mágneses - µr valamivel < 1
- para mágneses -µr
valamivel > 1
Ezek
kifele saját mágnesességet nem mutatnak, de külső mágneses térben azt
gyengítik, illetve erősítik kis mértékben. Generátorok szempontjából
ezek hatását a levegővel együtt elhanyagolhatjuk, vákumnak tekinthetjük
(µr
~ 1).
- ferro mágneses - µr
>> 1 (103...106)
- ferri mágneses - a ferro mágnesesekhez hasonlóak, de lazább
rácsszerkezetű anyagok
Ezek és ötvözeteik, valamint a földfémek használatosak vasmagok,
állandó mágnesek készítésére.
A
ferro és ferri anyagokat szokás még lágy, vagy kemény mágneses
anyagokra csoportosítani. Attól függően, hogy mágneses térbe helyezve,
majd azt megszüntetve mekkora a visszamaradó mágnesesség. A lágy
mágneses anyagok alkalmasak vasmagok készítésére, míg a kemény mágneses
anyagok állandó mágnesekhez.
- léteznek még anti-ferro, anti-mágneses anyagok is, de ezek a mi
szempontunkból most érdektelenek.
A mágnese tér
jellemzői, fizikai mennyiségek, mértékegységek:
A
mágneses tér, mint erőtér egyik jellemzője a térerősség.
Jele:
H, SI
mértékegysége [H] = A/m
A
mágneses térerősség vektor mennyiség, iránya
az iránytű É-i pólusával egyezik. Ábrázolni a valóságban nem létező, az
azonos nagyságú térerő-pontokat összekötő képzeletbeli erővonalakkal
szoktuk. A mágneses térerősség erővonalai, ha áram hozza létre, akkor
önmagukba záródnak, forrás menetesek, nem keletkeznek és nem végződnek;
ha pólusok hozzák létre (állandó mágnes), akkor
az É-i póluson erednek és a D-n
végződnek, vagyis a mágnes anyagán belül ellentétes irányúak a
kivül levőkkel és nem folyamatosak. A mágnesen belül is az
É-i pólus felől a D-i irányába haladnak.

1. ábra
A
vizsgált teret kitöltő anyagtól függő másik
térjellemző a mágneses
indukció.
Jele:
B, SI mértékegysége Tesla
tiszteletére [B] = T (tesla) = Vs/m2
A
mágneses indukció is
vektor mennyiség. Iránya szintén az iránytű É-i pólusával
egyezik. Ábrázolni is a valóságban nem létező indukció vonalakkal
szoktuk, amit gyakran erővonalaknak, erővonal képnek nevezünk, de ezek
nem a térerő vonalak. Akár
áram, akár pólusok hozták létre az indukció vonalak forrásmentes, zárt
görbék. Így az állandó mágnesen, vasmagon belül a D-i pólus felől az
É-i irányába mutatnak, míg a mágnesen, vasmagon kívül, a légrésben az
É-i felől a D-i felé.
A
mágneses térerősség és a mágneses indukció közt egy mágneses
anyagjellemző, a permeabilitás
teremt kapcsolatot. µ = B / H
A µ permeabilitás mindíg egy szorzatot jelent:
µ = µ0 * µr,
ahol µ0 a
vákum permeabilitása, µr pedig
a vizsgált teret kitöltő anyag relatív permeabilitása.
Ha
a vizsgált térben nincs anyag (vákum), vagy a mi eseteinkben dia, para
mágneses anyag, levegő tölti ki, akkor a vákum permeabilitásával
számolunk, mert ezen anyagok relatív permeabilitása jó közelítéssel
1-nek vehető:
A vákum
permeabiltásának jele: µ0,
értéke
deffiníció szerint, mint fizikai állandó µ0 = 4p * 10-7
~ 1,257 * 10-6 = 0,000001257 Vs/Am
A relatív permeabilitások
táblázatból olvashatók ki, vagy B-H grafikonokról számíthatók.
A ferro, és ferri anyagok µr értékei 103...106
nagyságrendbe esnek.

2. ábra
A µr realatív
permeabilitás dimenzió nélküli viszony-szám, ami megmutatja, hogy
ugyanakkora térerősségű térben hányszorosára nő az indukció egy adott
anyagkitöltéssel a vákumhoz képest. A µr értéke
anyagoktól függően kisebb-nagyobb mértékben a mágneses térerősség
nagyságától és a mágneses előélettől is függ. Ezért a ferro és ferri
anyagok táblázat szerinti µr értéke
soha nem egy konkrét szám, hanem egy tartomány. A BH görbékről elég
nagy pontossággal meghatározható, mert ennek bármely pontjában a
meredekségét (B/H) jelenti.
Így
egy ismert anyaggal kitöltött térben (pl.
légrésben, vasmagban,
vagy az állandó mágnesben) a mágneses térerősség és a mágneses
indukció közti kapcsolat a: B (Vs/m2) = µ0
(Vs/Am) * µr (1) * H (A/m) képlettel
számítható.
Megj.: Az indukció két fizikai
jellemzőt jelent, ne tévesszük össze!
- a mágneses indukció (fluxus sűrűség) mágneses térjellemző.
- a feszültség indukció az a jelenség, ami a vezetékben feszültség
különbséget hoz létre (töltés szétválasztás).
Egy A felületen (pl. a légrés keresztmetszetében) mekkora az összes
indukció (hány indukció vonal halad át), a felületi fluxus
nagysága mutatja meg.
Jele: F = B * A, SI mértékegysége Weber
tiszteletére [F] = Wb (wéber) = Vs
A B=
F/A
számíthatóság miatt nevezzük az indukciót fluxus sűrűségnek is (SI
mértékrendszerben az 1 m
2-re eső indukció
vonalak száma). Ábrázoláskor az indukció, vagy fluxus vonalak
(erővonalak) ugyanazt jelentik.
A
gyakorlatban az összes létre hozott fluxusnak csak egy része
hasznosítható, pl. feszültség indukálásra. Másik része szétszóródik,
elkerüli a hasznosító felületet, pl. a tekercs oldalt, a tekercs
vasmagját.
Ennek
arányát mutatja a szórási
tényező, mint dimenzió nélküli arányszám.
Gyakoribb jelei
a s, t.
Több féle értelmezése létezik: Fszórt
/ Fforrás, Fszórt
/ Fhasznos, Fforrás
/ Fhasznos, Fhasznos
/ Fforrás
Megj.: Az alábbiakban a s = Fhasznos
/ Fforrás
értelmezést használom. A villamos gépek gyakorlatában ennek értéke
0,8...0,9, elérheti a 0,5...0,6-t (pl.: légmagos tárcsa
generátoroknál).

6. ábra
A
mágneses körök, így a generátor számítások (légrés vastagság, légrés
indukció, mágnes típus, vastagság és térfogat, gerjesztő áram)
legfontosabb törvénye, a
"kályha" a mágneses
gerjesztés, a mágneses gerjesztési
törvény.
A házi szélerőművek
generátorainál a légmagos tárcsa generátorok kivételével a mágneses tér
homogénnek tekinthető
és áramok
csak vezetékekben folynak kitétellel - a gerjesztési törvény
egyszerűbb változata használható:
Q =
SkQk
= SiHili
= SjIj,
mértékegysége: [Q] = A
A
mágneses gerjesztés származtatott mágeses térjellemző. Jelentése
homogén térben (vasmagos, két mágnes-tárcsás, kis légrésű generátorok),
hogy a H térerősségű mágneses tér a térerő vonalak irányában mért l
hosszúságban mekkora árammal, illetve állandó mágnessel hozható létre.
A
gerjesztési törvény szerint egy mágneses kör összes
gerjesztése egyenlő a rész gerjesztések összegével, ami megfeleltethető
a mágneses körben folyó összes áramnak. A térerők és áramok
iránya szerinti előjelezéssel összegezve.
Ha a mágneses tér létrehozásában nem vesz részt
áram (állandó mágneses
gerjesztésű generátorok),
akkor az összes gerjesztés, az állandó mágnes(-ek) belsejében
és a
légrés(-ek)ben létrejövő gerjesztések előjelhelyes (térerő vektorok
iránya a mágnesben és a mágnesen kívül!) összege nulla!
Q = SkQk
= SiHili
= SmHmlm
- SlrHlrllr
= 0
(k - a rész-gerjesztések db-száma, i - az l hosszaké, m -
a mágnes hosszak (vastagságok) db-ja, lr - a légrések db-ja)
A
fenti egyenlet utolsó egyenlőségét rendezve adódik a kulcs az állandó
mágneses gerjesztések légréseiben létrejövő, elérhető légrés
gerjesztés,
és az ebből kiszámolható légrés térerő, illetve indukció és fluxus
meghatározásához:
SmHmlm
= SlrHlrllr
SQm
= SQlr
Vagyis,
egy mágneses körben levő összes mágnes belső (anyagán belüli)
gerjesztése egyenlő a mágneses körben levő összes légrés gerjesztéssel!
Ennek gyakorlati
alkalmazása az állandó mágnesek jellemzőinek, katalógus adatainak
megismerése után válik érthetővé.
Megj.: a mágneses gerjesztés nem
tévesztendő össze a generátorok, tekercsek felgerjedésével!
- a mágeses gerjesztés a mágneses tér térjellemzője, áram dimenziójú
(amper) mennyiség
- a felgerjedés összetett folyamatok eredménye, egy eszköz (tekercs,
generátor) jellemzője

7. ábra
A
mágnesek, a
mágneses tér erőhatása:
Ha
egy mágneses térbe áramjárta vezetéket, mágnest, vagy ferro-, ferri
anyagot helyezünk köztük vonzó, vagy taszító erő lép fel a térerő
vektorok iránya szerint. Most a ferro, ferri anyagokra gyakorolt
állandó mágnes vonzó erejét vizsgáljuk, tekintettel ennek gyakorlati
felhasználhatóságára ismeretlen mágnes bevizsgálásához, a vele elérhető
légrés indukció (Blr) kísérleti meghatározásához.
Megj.: A sok elhanyagolás (vasmag gerjesztés, szórások,
stb...) miatt megbízható értéket csak kis, 10 llr
< lm
légrések, vagy az összes beépítendő mágnessel lemodellezett (síkba
terített) mérés esetén kapunk! Ne feledjük levonni a mágnesek és
vasmagjuk saját gravitációs erejét, valamint átszámolni a tömeget erőre
(1 gr = 0,098 N)! Valamint mérés előtt gondoskodjunk a vasmagok
demagnetizálásáról (Folyamatosan növelt - csökkentett váltóáramú,
vagy közelített - távolított
szintén váltóárammal, pl. hálózati 50 Hz-l táplált tekerccsel)! A
nagyobb mágneseknél mindkép pólusnál hadjunk légrést (pl.
szigetelőlappal) - ezek összege a légréshossz -, hogy a mérés után
épségben "letéphetők" legyenek!

8. ábra
Az állandó
mágnesek adatai,
tulajdonságai :
Ha
semmilyen mágnesességet nem mutató ferro, vagy ferri anyagot levegőben
(vákumban, dia-, paramágneses gázokban, folyadékokban, szilárd
anyagokban) mágneses térbe helyezünk, akkor az anyagban (és
felülete közvetlen közelében) a mágneses indukció megnő. A növekedés
mértékét mutatja az anyag relatív permeabilitása - Bferro=Blevegő*mr=Hlevegő*m0*mr.
(m0
a vákum, jó közelítéssel a levegő permeabilitása = 4P*10-7
~ 1,257*10-6 = 0,000001257 Vs/Am, mr=103...106
dimenzió nélküli szám)
Ha
a külső mágneses térerősséget nullától a végtelenig (elegendő kellően
nagyra) növeljük - Ld.: 2. ábra -, az anyagban és közvetlenül a
felületén mérhető
indukció a nullától egy maximális telítődési értékig nő folyamatosan
ellaposodó görbe szerint - ez az első mágnesezési görbe. Ha a H-t
visszacsökkentjük nulláig, a ferro, ferri anyagban mérhető Bfe(továbbiakba
m, mint mágnes)
indukció is csökkenni fog egy nem lineáris görbe szerint, de nem
nulláig, hanem egy visszamaradó (remanencia) indukció értékig - Br.
Önálló mágnesként viselkedik (felmágneseződött). Ezt a mágnesességét
(ha nem lenne külső mágneses "zaj" és soha nem "zárnánk rövidre" az
É-D-i pólusait)) megtartaná örökre. Ellentétes irányú külső mágneses
tér hatására, ha ez a térerő eléri a lemágnesező (coercitiv) éréket
- -Hc,
vagy hőmérsékletének
a Curie-pontig történő növelésével csökken csak nullára,
veszíti el önálló mágneses tulajdonságát.. A mesterséges állandó
(kemény) mágnesek így készülnek, annyival javítva a mágnesezésen, hogy
felmelegített, amorf kristályos állapotból mágneses térben visszahűtve
végzik el a felmágsezést.
Egy állandó mágnes jóságát (keménységét)
az határozza meg, hogy felmágnesezés után mekkora a visszamaradó
(remanencia) indukció értéke és ezt a pólusok "rövidre zárása"
megszüntetése után mennyire tartja meg. Kis mértékben a legjobb
mágnesek Br értéke is csökkeni fog.
Katalógusban mágnes adatként már a "rövidzár" utáni Br értéket adják meg.
Továbbá mekkora negatív térerő (-Hc(j))
szükséges a lemágnesezéséhez, mekkora legnagyobb külső térerőt képes
létrehozni végtelenül nagy légrésben (-Hc(b)),
és egy energia dimenziójú, de nem a mágneses energiát mutató, a BHmax, vagy BmHmmax
értéket, ami a legoptimálisabb mágnes térfogat megválasztásához nagyon
lényeges adat. Milyen a hőmérséklet függése és tűrése, valamint
mekkora a tapadó ereje.
Gyakorlati felhasználás szempontjából természetesen még szilárdsága,
korrózió tűrőképessége, fajsúlya, megmunkálhatósága, alakja, mérete,
mágnesezettségi iránya, stb... is lényeges
szempont.
Tehát
generátorban, mágneses körben légrés gerjesztés, légrés hossz, mágnes
méret számításához
(amikor
a légrés hossz kisebb a mágnes hossz (vastagság) tizedénél, legfeljebb
azzal összemérhető - vagyis vasmagos, két mágnestárcsás
radiál (hengeres),
vagy axiál (tárcsa)
generátorokhoz) a mi
pontossági igényünknél elengedhetetlen és elégséges katalógus adatok:
A mágnes remanencia indukciója - Br T = 10 kG (Tesla,
kiloGauss)
A külső (vagy fluxus) koercitív térerő - -Hc(b) kA/m ~ 0,0126
kOe (kiloAmper/méter,
kilóOersted)
A jósági (vagy energia) szorzat - BHmax, vagy BmHmmax kWs/m3
= kJ/m3 ~ 0,126
MGOe
(kiloWattsecundum/köbméter, kiloJoule/köbméter,
MegaGaussOersted)
A mágnes típusjele -
HF(HardFerrit)30BH(altípus)
N(Neodymium)40M(altípus)
A mágnesezettségi (demagnetized, BH) görbe -
a hiszterézis grafikon bal felső negyede leginkább hőmérséklettel
paraméterezve
(a neodymium mágneseknél ~50°C-ig ez gyakorlatilag egy Br/Hc(b)
meredekségű egyenes)
Néhány
kiskereskedelemben kapható mágnesadat:
AlNiCo
cost (öntött) mágnesek

9. ábra |
AlNiCo
sintered mágnesek

10. ábra |
Ferrit
mágnesek

11. ábra |
Neodymium
sintered mágnesek

12. ábra |
|

14. ábra |
Samarium
Cobalt mágnesek

13. ábra
|
Néhány
NdFeB
mágnesezettségi görbe

15. ábra |
|
Állandómágneses gerjesztés számításai házi mikro-szélerőművek generátorainál:


16. ábra
Egy
állandó mágneses körben, egy állandó mágneses gerjesztésű generátorban
a leggyakoribb kérdések, hogy mekkora légrés gerjesztés érhető el egy
adott (meglevő, fellelt) mágnessel, mekkora légrés szükséges egy adott
légrés gerjesztés eléréséhez, a mágnesárakra való tekintettel mekkora a legkisebb használható mágnes az adott célra.
Ezekhez kínálok kulcsot az alábbiakban, megjegyezve, hogy a mágnesesség
képleteinek szabad variálásával sok egyéb metodika, sok egyéb
kérdésmegoldás létezik.
A
kályha, ahonnan elindulhatunk a mágneses gerjesztési törvény. Ez
egyértelműen kimondja, hogy egy mágneses körben, ha abban csak állandó
mágnesek vannak (nincs kivülről árammal táplált tekercs), akkor a
mágnesek anyagán belüli gerjesztések összege egyenlő a légrések és
vasmagok gerjesztésével. A térerő vektorok irányát (A mágnesen belül is
az É-i pólus felől a D-i irányába mutatnak, forrásosak!) figyelembe
véve ezek összege nulla. A vasmag gerjesztését a többihez képest 10-3...10-5
nagyságrendje miatt bátran elhanyagoljuk, és a gyártható mágnesekkel
elérhető vasmag indukció a mágnes keresztmetszeténél nem kisebb
lágyvasak (a koszorúban felénél) esetén messze a vas telítődése alatt
marad, ezért ennek hiszterézis diagramjával sem érdemes bajlódni.
Ha nincs szórás és a mágnes keresztmetszete megegyezik a légrésével (ideális, elméleti eset), akkor:
Qm = Hm*lm = -Qlr = -Hlr*llr
Hm = -Hlr*llr/lm = -Blr*llr/(m0*lm)
mivel nincs szórás és a mágnes keresztmetszete megegyeik a légrésével:
Fm = Flr illetve Bm = Blr (F = B*A)
fentiekből Hm = - [llr/(m0*lm)]*Bm = - a*Bm
Ezt a -a = -llr/(m0*lm) egyenletet nevezzük légrés egyenesnek, ennek a meredekségének,
amit így is felírhatunk a = - 1/m0 * llr/lm = - Hm/Bm
Ezt a mágnes B-H diagramjára szerkesztve kimetszi a mágnesben kialakuló Hm térerőt és Bm indukciót,
amiket a légréshossz / mágnesvastagság aránya határoz meg adott mágnesnél.
Ezért nem mindegy, hogy mekkora légrést és milyen, milyen vastag (hosszú) mágnest használunk.
Ebben az esetben Blr = Bm, és Hlr = Blr/m0
A
magas mágnesárak minél kisebb mágnes térfogat felhasználást
indokolnak
Ezért célszerű a munkapontot ennek figyelembe vételével
beállítani:
Ha a szórást és a vasmagok gerjesztését elhanyagoljuk (elméleti eset, mint előbb)
akkor Hlr*llr = - Hm*lm és Flr = Fm = Bm*Am
a mágnes térfogat Vm = lm*Am = Hlr*llr/Hm * Flr/Bm = Flr2 * llr/(m0*Alr) * 1/(Bm*Hm)
világosan látszik, hogy Vm akkor a legkisebb, ha Bm*Hm a legnagyobb,
vagyis a BmHmmax (jósági, energia szorzat) esetén, ami katalógus adat, vagy a B-H grafikonról meghatározható.
A fenti egyenlet bármely egyenlőségét felhasználva egyszerű számítással kiválasztható a legkisebb térfogatú mágnes!!!
Illetve a legjobb mágnes térfogat kihasználással meghatározható bármelyik mágneses kör érték.
A
gyakorlatban is használható számításhoz már csak a szórást (ld.: fent)
kell
beilleszteni a fenti egyenletekbe. Ennek értéke 0,3...1,0 mm-s
légréseknél vasmagos radiál (hengeres kialakítású, pl.: aszinkron
motor átalakítás) gépeknél 0,8...0,9; 10...15 mm-a légrésű vasmagos,
vagy két mágnes tárcsás axiál (tárcsa) generátoroknál 0,7...0,8;
10...15 mm-s légrésű légmagos tárcsa generátoroknál 0,5...0,6. A
vasmagok gerjesztését
nagyságrendje miatt nem vesszük figyelembe, hiszen ezek és a hasonló
számítási módok 10 %-nál nagyobb pontosságot úgy sem tesznek lehetővé a
bizonytalanul meghatározható aktív légrés keresztmetszet,
egy-mágnestárcsás generátoroknál a közepes légréshossz, szórások,
terhelés hatására fellépő mágnestér torzulások miatt.
A valóságban a szórás, mágnes és légrés keresztmetszet figyelembe vételével:
Hlr*llr = - s*Hm*lm és Flr = Blr*Alr = s*Fm = s*Bm*Am (s=Flr/Fm)
a légrésegyenes
Hm = - s * [llr/(m0*lm)] * Am/Alr * Bm = - s * a * Bm
és ennek meredeksége (B tengelyhez mért)
a = - 1/m0 * llr/lm * Am/Alr = - 1/s * Hm/Bm
a mágnes térfogat
Vm = lm*Am = 1/s2 * Hlr*llr/Hm * Flr/Bm = 1/s2 * Flr2 * llr/(m0*Alr) * 1/(Bm*Hm) = 1/s2 * Blr2*Alr*llr/m0 * 1/(BHmax)
a KULCSEGYENLET
amiből: lm = 1/s2 * Blr2 * Alr/Am * llr/m0 * 1/(BHmax).
Saruzás nélküli mágneseknél Am~Alr, saruzottaknál Alr~Asaru(a felületénél)
Alr alatt a közepes légrés keresztmetszet értendő.
BmHmmax (BHmax) általában Alnico-nál Bm~0,8Br, Ferritnél Bm~0,6Br, Neo-nál Bm~0,5Br munkapontnál adódik.
Tájékoztatásul az elérhető max. légrés indukció a legjobb mágnes kihasználással (s=0,7, Alr~Am):
Alnico5 ~ 0,9T (0,5mm-s légrésnél ~ 16mm mágnes vastagsággal, 15mm-s lr ~ 50mm),
anisoFerrit ~ 0,3T (0,5mm-s légrésnél ~ 3mm mágnes vastagsággal, 15mm-s lr ~ 10mm),
NdFeB ~ 0,6T (0,5mm-s légrésnél ~ 1mm mágnes vastagsággal!, 15mm-s lr ~ 3mm!).
A
vizsgált generátor modellezése, a mágneskör meghatározása és néhány
kapcsolódó egyenlet, elrendezési szempont a feszültség indukció
számításához:
... (Folytatás
szerkesztés alatt.)